Bevésődöttség I.

            Bevésődöttségen a következőt értem: mindennek, ami velünk történik, érzelmi következménye van. Ezt az érzelmet minél tovább őrizzük, annál erőteljesebben hat személyiségünkre, míg ha állandósul, akkor azzá is válik, azaz bevésődik.

              Nem ismerek olyan embert, akinek ne lenne bevésődöttsége valamiféle kellemetlen történés következményeként. A "kellemetlen", mint kifejezés, mindenkinek mást jelent, mások a szó mögött felsorakozó felbolygatott érzelmek. Még az érzelmekre való hatás mértékében is eltérések lehetnek, így aztán megeshet, hogy egy meg nem kapott bicikli épp annyira negatívan befolyásolja a személyiség alakulását, mint pl. az abúzus. Ahogyan nincs két egyforma ember, úgy nincs -még azonos történés esetén sem- két egyforma sérülés.

               A gyerekkori sérülések egészen biztosan bevésődnek, hiszen ez az időszak a személyiségépítésről szól. Tapasztalatokat gyűjtünk, tanuljuk a világot, majd a tapasztalatok milyensége ( a mögöttük megjelenő érzelmek milyensége) határozza meg kialakuló személyiségünket, jellemző működéseinket.

                Ha pozitív tapasztalatokat van szerencsénk gyűjteni, akkor pozitív a bevésődöttség, ami a továbbiakban egy erős, biztonságos, független, határozott, felfele törekvő, folyamatos fejlődésre kész felnőttkori személyiség alapja.

                Negatív tapasztalatok hatására félénk, bizonytalan, könnyen befolyásolható, saját cél nélküli, rogyadozó, gyenge személyiség épül.

         Ma már tudományosan bizonyított tény, hogy az agyunk nem csak működésében különbözhet, hanem felépítésében is: hasonló személyiségű emberek agya hasonló felépítésű és működésű. Nem azonos, de hasonló, csoportonként* jellemző. Nagy valószínűséggel megállapítható, hogy azonos bevésődések milyen felépítést, működést eredményeznek a későbbiekben az agyunkban. Hasonlót, de nem azonosat.

          Azért tartom fontosnak a bevésődések egyediségét hangsúlyozni, mert az általánosítás komoly károkat is okozhat, például:

      a Szomatodráma játék ezeknek a bevésődéseknek, életminőséget rontó működéseknek a feloldására szolgál. A módszer, benne 2-3 játszótárs és egy játékvezető segítségével mindenki maga találja meg a saját nehézségének, elakadásának, egészségügyi kihívásának kiváltó okát, majd nagyon lágyan, szeretetteljesen, az elfogadáson keresztül feloldozza azt. Ha ebben a folyamatban az általánosítás helyet kapna, pl. térdfájdalom esetén onnét indulnánk, hogy "biztosan az alázattal van dolgod, mert a térd azt szimbolizálja. Na hol történt ilyen veled?", akkor nagyon nagy kerülőket tehetünk, mire -ha egyáltalán- megtaláljuk a kiváltó okot. Ám ha hagyjuk, hogy a szelíden csalogató hívásra az ok maga jelenjen meg, gyorsan és hatékonyan tudunk azután eljárni.

Nem felesleges semmi, ami és ahogyan velünk megtörténik. Mindennek üzenete van számunkra, amit ha megértünk és élni hagyjuk, -ha megadjuk a császárnak, ami a császáré, - akkor küldetését teljesítve önként fog távozni az életünkből, a bevésődés kisimul. A megnyugvás, kisimulás mértéke pedig egyenesen arányos a bevésődés mélységével.

Nincs megjavíthatatlan élet, működés, "sors" és AGY ( bármilyen hihetetlenül hangzik, ma már ezerszám születnek az orvosilag igazolható esetek, amiket "spontán gyógyulás" néven ismernek el. Ajánlom Joe Dispenza agykutató tanulmányait, könyveit). Elhatározás kérdése, mit kezdünk, vagy kezdünk-e valamit a bevésődéseinkkel. Én azt javaslom, minél előbb tegyük meg, hiszen az IDŐ nem áll meg, nem vár, hanem telik. Nekünk pedig -ugye egyet értünk?- nem mindegy, hogy hogyan.

Folyt.Köv.

Szeretettel: Maya

(kép: pinterestről)