Gyógyítatlan sebek

            Egy indián barátom szerint: ha nem gyógyítod a sebedet, olyat vérezel össze, aki  nem vágott meg téged. Valahogy így szól magyarul ez a mondat"IF YOU DON'T HEAL WHAT HURT YOU, YOU WILL BLEED ON PEOPLE WHO DIDN'T CUT YOU"

        Szeretem bölcs mondatait. Sokat tanultam Tőle a Természetről, Fákról, Növényekről, a Gyógyítókról és a Szépekről, Égről, Földről, Emberekről és Önmagamról. Mind-mind új volt akkor számomra, egy teljesen idegen, de csodaszép világ. Új szemet kaptam Sharontól, Sharon Two Feader-től, aki már a Nagy Szellemmel adomáz évek óta ... de elevenen él bennem tovább, tanításaival, végtelen nagy szeretetével együtt.

Új szemet kaptam Tőle.

         Ez a szem a mélybe lát. Oda, ahol a cselekvés előtti szándék lakik, ahol a mozdulat előtti indíttatás kibújik a tojásából, ahol a megszólalás előtti gondolatok táncot járnak. Néha megesik, hogy SZEMET HUNYOK, mert valamiért kivételes adag türelemmel, megértéssel bírok, tudok, szeretnék lenni valaki irányában. Talán megsajnálom, talán meg akarom menteni... Néha valami oknál fogva nem tudok hű lenni önmagamhoz, az elveimhez, határaimhoz. Mert a segítségkérésnek, a sebzettségnek, a szeretetéhségnek (amit ezzel a szemmel látok meg) nem bírok nemet mondani. Néha nem én választom ki a reakciómat, határaimat, hanem mintha valami belesodorna észrevétlenül egy-egy, máskor messzire elkerült helyzetbe, viszonyulásba. Nemrég ez történt velem. Sodródás közben éreztem, hogy nem kellene hagynom, de nem tudtam tenni ellene. Ledöbbenten, bénultan hagytam magam.

              S csak nyeltem a megalázást, a lelkem taposását és a hálóbaragadtságot szenvedtem. Kiszolgáltatott helyzetben találtam magam s a végén még azt is némán tűrtem, hogy pontokba szedve leteremtsenek a lábamról.... mindeközben, a jelek szerint, a másik félnek halványlila dunsztja sincs arról, mi történt, mit tett éppen, mert úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna. Nem sokkal korábban elmesélte, ahogyan valaki ezt tette vele, azután mással is és hogy mennyire megalázva, becsapva, csőbe húzva érezte magát. Én most belülről értettem meg, milyen is az ilyen helyzet. Megértettem, de azt nem, hogy hogy a csudába kerültem bele.

Valaki vére cseppenként rámfolyt és rámszáradt.... 

                Dühös voltam, semmibevettnek, megalázottnak, bábuként ide-oda rakott tárgynak éreztem magam, ráadásul mások előtt hiteltelenítve. Dühös voltam magamra, mert nem vigyáztam eléggé. Dühös voltam az Atyaúristenre is, mert nem vigyázott rám eléggé. Dühös voltam arra a másikra, mert a kapcsolatunkhoz méltatlanul viselkedett, így bennem megkérdőjeleződött az addigi értékek valódisága. Amit nem sokkal korábban sértőnek talált, amikor vele tették, azt szemrebbenés nélkül lenyelette velem és még le is szid, kioktat. Igazságtalannak, megalázónak éltem meg, amit tett. Mivel több ember is érintett a történetben, akik tőlem függtek és részben előttük zajlott az eset, így még megszégyenültnek is éreztem magam. Hogy lehet így visszaélni a türelmemmel, jószándékommal, önzetlenségemmel, kiszolgáltatottságommal, egyáltalán, emberrel hogyan lehet így bánni?! 

              Éjszakákon át forogtam álmatlanul vergődve, megszorulva, tehetetlenül. Nem találtam a megnyugvást. Békét akartam a lelkemben, de nem jött. 

                  Sharon mindig segítségemre siet, amikor nehéz a lelkem. Álmomban azt mondta, "soha ne vedd magadhoz azt, ami nem a tiéd". Nem igazán tudtam mit kezdeni napokig ezzel az álommal, nem értettem. Ez az egész történet bennem van, velem történt, hogyan tudnám nem magamhoz venni?

Akkor jutott eszembe a SZOMATODRÁMA, mint lehetséges megoldás: kívülre tenni azt, ami bent van.
Tádááám: már nem az enyém. Micsoda megkönnyebbülés! Már egy kívülről megnézhető, megtörtént, lecsengett, MEGÉLT-ÁTÉLT, véget ért történet. Amíg benne vagyunk, addig dagasztjuk, rogyadozunk alatta, daráljuk és darálódunk, őrlődünk. Amint sorra vesszük, mit is érzünk, mi is történt, azonnal kívülre kerülünk, merthogy egyszerre két helyen nem tudunk maradni.Arra bátorítalak, hogy amikor számodra fájó dolog történik, a saját érzéseidet vedd szemügyre, ne azt, amit veled tettek. Nincs mit szégyellni, nincs mit letagadni; ami zajlik a lelkedben, az az igazság. A Te igazságod. Szeresd magad, segítsd és támogasd abban, hogy kívülre kerülhessen az, aminek nem szeretnél bent őrzött parkolót biztosítani.A Szomatodráma Csoportos munkában Társak vállalják a szerepek - érzelmek, fizikai érzetek vagy testrészek- eljátszását, megjelenítését, így még könnyebb, pártatlanabb a rálátás egy-egy helyzetre, történésre.

Életmentő ez a módszer, tudom ajánlani Mindenkinek.

Szeretettel: Maya