GYÓGYÍTSUK MEG A FÖLDET!

               Nem emlékszünk rá, pedig nem túl rég volt, amikor még együtt éltünk a Természettel. Őseink még tisztában voltak azzal, hogy vendégségbe jöttük e Földre. Ahova pedig vendégségbe megyünk, ott tiszteletben tartjuk a meglévő szabályokat, megőrizzük a REND-et.

                Akkoriban még az ember örömtáncot járt, ha esett az Eső, mert TUDTA: --AZ élteti a növényeket, állatokat, tisztítja a levegőt.
Hálatáncot járt, ha sütött a Nap, mert TUDTA: a Nap melege, fénye tartja életben a LÉT-et.
Hálatáncot járt, ha volt elég élelme, ha ruháját, eszközeit megalkothatta, ha családját biztonságban tudhatta.

               Nem szenvedett hiányt semmiből, ami a boldog élethez szükséges.
Megfigyelte a Föld törvényeit és azokhoz igazította az életét. A Földön harmónia volt és összetartás, egy-egy település egy családként élt együtt. Osztoztak örömben, nehézségben, megoldásban.
Aztán valamiért valaki elégedetlen lett és ez, mint a himlő, terjedni kezdett ....
Aztán már nem volt elég az, ami adatott.
Aztán az ember saját törvényeket kezdett alkotni.
Aztán az ember kisajátította a Föld kincseit és pénzért áruba bocsátotta, mások nem szerezhettek belőle ingyen.
Akinek kevesebb jutott, háborút indított az ellen, aki többet szerzett meg magának.
Elkezdődött az ellenségeskedés, a haszonszerzés...

       Már senki nem mondott hálát azért, hogy esik az eső, hogy süt a nap, hogy minden, amire az élethez szükségünk van, megadatik.

        Kitaláltak mű "értékeket", amikre nagyobb érdeklődés mutatkozott, mint a természetesre, a valódira, az élőre.
   

         Ilyen fogalmak, mint testvériség, hűség, béke, elégedettség, barátság, tisztelet, becsület, igazság, SZERETET már ritka, mint a fehér holló.

          Ezek belül vannak, az ember viszont már csak a külsőségekre ad, nincs ideje befele figyelni, hisz dolgozni kell, megszerezni, lepipálni, versengeni.

          Már hiába nyílnak a szebbnél-szebb virágok, teremnek a zamatosabbnál zamatosabb zöldségek, gyümölcsök. Már nem az kell, nem akkor, ami és amikor van. Már nem az együttélés békéje-biztonsága a legfontosabb, hanem a különbözőség elérése, bármi áron. Már nem hálával elfogadjuk, ami VAN, hanem a Föld törvényeit figyelmen kívül hagyva BÁRMIT meg lehet szerezni. Azt sulykolják belénk, hogy kell is folyton szerezni ( bármit), mert anélkül semmi, senki vagy. Nem szeretnek, lenéznek, kitaszítanak, ha nincs olyan, vagy ha lehet még jobb akármid, mint a másiknak.

          Az ember elszakadt lélekben is, testben is attól a Helytől, ami az Otthona.
Eszébe sem jut, hogy a FÖLDÖN él, nem a házban. Hogy táplálékot KAP, mialatt ő boltból, harmad-negyed-ötöd kézből megszerez.

Másoknak igyekszik megfelelni, miközben önmagát sárba tapossa, gyalázatos viszonyokba, helyzetekbe kényszeríti.

        Elszakadt a saját lelkétől, érzéseitől. Már régóta csak kifele él az ember.
Csodálkozunk, ha a FÖLD megelégeli az elhanyagoltságot?!
Csodálkozunk, ha a lelkünk -és általa a testünk- megelégeli a szeretetnélküliséget?!
Te nem lázadsz, ha tiszteletlenül bánnak veled?
Tényleg azt várjuk, hogy mielőbb visszakerüljön minden a korábbi, megszokott "rendbe"?

Mik a Te válaszaid?

Tudod?: Nem a FÖLD van bajban. A FÖLD remekül van.



Szeretve: Maya
Saját fotók