Kézművesség

Szilánkjaim 1.

Csuhé és társai

Számomra időben elhelyezhetetlen, mióta foglalkozom a természetben jelen lévő anyagokkal, azok feldolgozásával, használati- vagy díszként szolgáló -tárgyak készítésével. Amióta az eszemet tudom, mindig úgy alakult az életem, hogy a természetben találtam vigaszt, lelkesítő segítséget, viharban menedéket, létrát, gyóntatószéket, pamlagot, de akár ebédlőasztalt is :-) Érettségem, vagy éppen éretlenségem szintmérője a vele való viszonyom.

Olyan korban jöttem e világra, amikor a fantázia könnyedén tett egy kukoricacsutkát babává, báránnyá, egy faágacskát varázspálcává, egy falevelet hatalmas hajóvá. Ahogy (hivatalosan) kinőttem a gyerekkorból és igyekeztem felnőtt lenni, úgy alakult át bennem a meglévő elfogadása az elképzelésem szerinti átalakítás vágyává. Szerencsére nem maradt ez így. Élethelyzeteimből kikupálódva analogikusan változott velem a látásmódom. Meglátom egy kidőlt fában a széklábat, ruhafogast, de nagyon szívesen készítek is természetes anyagokból használati tárgyakat. Igyekszem megtartani természetességüket és a lehető legkevesebb mesterséges anyagot használok.

Csuhéval az egyszerűsége és nagyszerűsége miatt kezdtem el foglalkozni. Egy-egy kedves történet szoborként való megörökítése, egy kosár, papucs megfonása sokszoros örömöt ad a rejtett ajándékok mellé. Rejtett ajándék alatt azt értem, amire általában nem is gondol az ember, csak jó érzéssel tölti el. Például meghosszabbodik a kukorica élete is :-)

Szeretem a gyerekeket, jó velük együtt alkotni, az pedig különösen nagy öröm számomra, ha szülőkké, nagyszülőkké érett gyerekekkel utazhatunk vissza régmúlt idők emlékei közé.

Van egy szívemnek kedves indián nézet, amit életem minden területén igyekszem szem előtt tartani:

• "Volt idő, amikor az ember csak annyit vett el a természetből, amennyire az életbenmaradáshoz szüksége volt.

  Mindent, ami ebből az elvettből megmaradt, visszaadott a Természetnek és az befogadhatta, mert az önmaga volt.

  Volt idő, amikor az ember tisztelte a teremtettet és együtt élt a természettel.

  Itt az idő, hogy "az az idő" jelenné váljon újra."

• Takács Mária Vadvirág