Majd ha nékem sok pénzem lesz...

Majd, ha nékem sok pénzem lesz...

                 Ezzel a vágyakozó mondattal kezdődik a népszerű dal, melyet még 1909-ben írt Gömbös Sándor. A dal annak apropójából íródott, hogy akkor szállt fel először repülőgép Magyarországról.

                            Néhány napja olyan helyzetbe kerültem, amikoris arra kényszerített az indulat, hogy a konklúziót, miszerint éppen egy már nem aktuális nehézség miatt herdáljuk az életünket, kissé vehemensen osszam meg valakivel. (Milyen szépen magamon kívülre fogalmaztam az okot, nem? Igazán figyelemreméltó )

                     Mi köze e két dolognak egymáshoz? Hát, a jelen pillanat elutasítása. Nem azt éljük, ami éppen történik, hanem vagy a jövő miatt érezzük magunkat "nemjól", vagy a múlt miatt kesergünk még mindig. Egészen pontosan: vagy a múltban megélt rossz tapasztalatot hozzuk magunkkal, vagy a jövőre vetített negatív jóslatunkat hatalmazzuk fel arra, hogy megkeserítse a jelen pillanatunkat. Ami úgy mellesleg éppen szuper is lehetne. Ha hagynánk...

                         A dal tanúsága szerint nem újkeletű ez a hasznosnak nem nevezhető szokásunk. Mert hogy, ez közös vagyon, az "intelligens" ember tudhatja magáénak és őrzi is, mint jegygyűrűt a szerelmetes ara, már emberöltők óta.

            Vidám , jelenben megélt örömteli napot kívánok mára is, Neked is ;-)

Szeretettel: Maya