Mire vársz?

"Lehetetlen fájdalom nélkül eljutni a tudatosságig.

Az emberek bármit megtesznek, a legabszurdabb dolgokat is,
hogy elkerüljék a saját lelkükkel való szembenézést.
Nem attól világosodik meg valaki, hogy fénylő figurákat képzel el, hanem attól, hogy szembenéz az árnyékkal."

C.G. Jung

Milyen kényelmes is lenne, ha elspórolhatnánk a változás, gyógyulás, megismerés minden kellemetlen aspektusát!

Vajon az önmagunk melletti elköteleződés, kiállás, eltökéltség kényelmesen is olyan eredményes lehetne, mint mondjuk egy emlékezetes pokoljárás kíséretében?

A legrosszabb, ami történhet, hogy fájni fog. Legfeljebb harmincöt percig. Talán hangosan zokogsz, mire elfogy lelkedből az évek alatt felgyülemlett fájdalom, a rengeteg visszafojtott szó, indulat. Még az is megeshet, hogy a félelemtől remegni fogsz. Minden megtörténhet, amit valaha nem engedtél magadnak megélni, kimondani, szavakban vagy tettekben kifejezni... Igen, minden megeshet, ezeknek van helye a Szomatodráma Játékban. Az a legjobb, leggyógyítóbb, ha ezek megjelennek. Az a legjobb, ha meg tudod engedni magadnak, hogy feltörő könnyeid ezeket mind-mind kimossák belőled. 

Szerinted sok ez egy nyugodt életért, visszanyert egészségért, önmagunkratalálásért, álmaink megvalósulásáért, a várva várt gyermek érkezéséért ?!

Az is lehet, hogy öt percig fáj. Amíg felismered, hogy igazán nyertél. Hogy egyedül Te vagy az, akitől bármit elvárhatsz, aki ismeri lényed legmélyebb lényegét és ezért senki, de senki a világon nem tud megfelelni a Te elvárásodnak.

Milyen gyakran mondjuk, hogy "bármit megadnék, ha..." Aztán maradunk a fájdalom, a hiány, a magunkramaradottság nehéz mocsarában, néha nyögve megmozdítva a kisujjunkat és elmormoljuk párszor a fenti mondatot óriási sóhaj kíséretében.

A lehető legközelebb áll hozzánk az, aki mindezeket akár egyetlen óra leforgása alatt megváltoztathatja. Az út talán tovább tart, de maga az elindulás egy pillanat.

Hányan fordítottak eddig hátat Neked? Hányszor hagytak cserben, amikor segítségre lett volna szükséged? Hányszor legyintettek a fájdalmadat látva? S vajon TE ÖNMAGADDAL hányszor teszed meg ugyanezeket? S meddig még?

Ha úgy gondolod, hogy elérkezett az idő arra, hogy másképp élj, érezz, ámodj és cselekedj ezután, ha szeretnél Önmagad elkötelezett társa lenni, akkor szeretettel várom a jelentkezésedet.

Szeretettel: Maya