Őszi falevél.....

Szia :-)

         Reggel, amikor kimentem az udvarra, rám hullott néhány falevél. Megbarnulva, összetöpörödve keringett a levegőben, majd még egy utolsót legyintve a vállamra, a földre szállt. 

Közeleg a hétvége :-) Augusztusban az utolsó.

 
           Megérintette a lelkem a falevél látványa, érintése. Kicsit ősziessé vált a hangulatom is, kicsit bekúszott az elmúlás érzése. 

           Nem könnyű annak, akinek kényszerűség az elengedés, akitől búcsú nélkül mennek el.

          Életünk szerves része az elválás, a VÉG, mégis nehezünkre esik elfogadni. Amikor a megkérdezésünk nélkül történik az életünkben ilyen visszavonhatatlan, kényszerű változás, azt bizony hosszabb időn keresztül fájlaljuk és mindenféle kísérőkkel nyomaszt. Mulasztás, lelkiismeretfurdalás, szégyen, hiányérzet, elrendezetlen viszonyok, harag, tehetetlenség......

        Te gondolkodtál azon, hogy valójában mi és miért fáj ilyenkor?
Sokunk életét, továbblépését egészen meg is akadályozza, ha nem tudunk megnyugtatóan elköszönni valakitől vagy valamitől. Általában mindkettőtől szükséges lenne. A visszavonhatatlanság azonban nem engedi, hogy valami elmulasztottat utólag megtegyünk.Vagy mégis van rá mód? Igen, a tapasztalat azt mutatja, hogy van.

          A Szomatodráma Játék megengedi, hogy kimondjuk azt, amihez a maga idejében nem volt alkalom, idő, erő, bátorság, nyitottság. Le lehet tenni a nehéz érzéseket, éppen a megfelelő helyre. A másnak szóló érzelmeket, gondolatokat nem kell nekünk továbbvinni.

         Ezzel a -számomra legalábbis- megnyugtató gondolatsorral kívánok derűs, nyugodt napot.
Szeretve: Maya