Táska

                                                     A női táska tanítása

         Szokás szerint könyékig matattam a táskámban, mire végre megtaláltam azt a kicsi jegyzetfüzetet, amiért elkezdtem a keresést. Ahogy vettem ki, látom, hogy egy valaha volt falevél maradványai nem bírtak megválni táskatársuktól, jöttek ők is. Picike levélnyél, levéllemezke felismerhetetlen alakzat mögé bújva... aztán a lapok között felfedezem egy toboz termőpikkelyét. Hm... egészen bandásodtak már odabent.... Minden tele van a darabkáikkal.

          Eszembe jutott, amikor még dohányoztam, minden, de minden tele volt a dohánnyal, ami bármilyen gondos csomagoláson képes áthullani. Holle Anyó hópelyhei megirigyelhetnék a szorgalmat, amivel a dohány hullani képes MINDENBE BELE... Igazolványtok, pénztárca, iratok, papírok, könyvek, mindig tele voltak dohánnyal. Mindig ciki volt elővenni bármit...
Viszont, akkoriban, éppen a cigim megóvása érdekében, nem szedtem a falevelet a nálam lévő könyv lapjai közé, nem gyűjtöttem táskába a virágmagokat, sem tobozt nem kaptam fel, hogy: Jaaaj, de szééép, ebből majd készítek valamit. ( Itt újabb szösszenet bújik meg ;-) )

         Akkor kacagtam el magam, amikor leszűrődött a konklúzióm: Nekem muszáj, hogy valami bosszantó "nemodavalóság" töltse meg a táskám, az életem, a munkám, a... mindenem.

            Arcolvasó mesterem úgy fogalmazott pár éve, hogy én azokat a helyzeteket gyűjtöm, amik elég nehezek ahhoz, hogy megfeleljek hozzá. Nem igazán tudom elképzelni, hogy nekem könnyen, egyszerűen, kényelmesen, simán és kellemetlenségtől mentesen sikerüljön, teljen, teljesedjen ki valami -és igen, az emberek is ide tartoznak.

           Akkor, ettől a beszélgetéstől nagyot változtattam, átrendeztem szinte mindent, erősen meghúztam a határaimat. Örültem, hogy könnyítettem a dolgaimon, nagyjából ezidőben abbahagytam a dohányzást is - igen könnyedén, kínmentesen ;-)

          Évek teltek el azóta. Néha eszembe jut, amikor valami másképp van, mint szokott volt lenni.

           Most pedig ÉSZREVESZEM, hogy a működés a régi, csak az eszközeim mások :-D :-D :-) Mintha vissza akarna kúszni a régi szokás, új ruhában... Az is eszembe jut, hogy ez szinte mindennel így volt: vissza akarta könyörögni magát. Persze nem lett jó vége, amikor engedtem.

Ezer szerencse, hogy most is időben elkaptam.

Szép napot kívánok: Maya